Véleményem szerint a differencia-elv Magyarországon nem igazán működik,mert a szociális háló nem működik kellőképpen. Például a munkanélküli segélyt is lecsökkentették 1 évről három hónapra. A szociális háló intézményrendszeréből az állam egyre jobban kivonult,ezt a tevékenységet ráhagyta a civil és vallási szervezetekre.(Pl. alapítványok ). Ezáltal a társadalom polarizálódik .Ennek hatására a a szegények még szegényebbé válnak,sok lesz a munkanélküli és a hajléktalan,a középréteg is csúszik le,lassan el is tűnik. Sokan rákényszerülnek arra,hogy a képességük és végzettségüknek nem megfelelő munkát is elvállaljanak.
Magyarországon a szociális hálóban rengeteg probléma van. Ha Réka felvetését nézzük a vallási felekezetek között is sajnálatos módon találunk olyat amely kirekesztő, lásd.:Ritók Nóra http://www.tani-tani.info/102_lritok ; de nem csak ez a probléma sőt ha naiv vagyok talán ez a kivétel. A félelem a nagy probléma. Fél a védőnő jelenteni mert ha jelent megverik vagy szidják , fél a szülő , hogy ő rossz szülőnek lesz titulálva és mi az, hogy nincs munkája és nem tudja megteremteni a feltételeket és egyébként is minek annyi gyerek?vagy egyáltalán gyerek?, fél a politikus is hiszen mi az , hogy nem tetszik az új-rendszer? na nehogymár valahová kikerüljön a negatív hír, itt minden jó és mindenki kussoljon.Napestig lehetne sorolni a gondokat. A megvásárolt szavazatot amiért kenyér és megalázkodás a bér vagy jobb esetben malac, hiszen az ADOMÁNY!A gyermekéhezés valóban nagy, ezt én az unicefnél eltöltött munkám alatt már régen tudom. Igazságosságot teremteni nem lehet, egyéni milliós igényeket kielégíteni szintén utopisztikus volna, de egyfajta kompromisszumos lehetőség biztosan van, csak tenni kéne érte. Először is kiállni és felvállalni a véleményünket, anélkül, hogy félnénk. :)
A javak érdem alapján történő elosztása: A "ki mennyit tesz le az asztalra" elv alapján működne. Ezzel azért nem értek egyet, mert ez nem függ össze a befektetett munkával. A szellemi munka nagyobb presztízzsel bír a társadalom szemében, mint a kétkezi munka. Ezért itt megkérdőjeleződik az igazságosság elve. Kiválthatja-e a többéves tanulás, a napi tízórás robotot? A tehetség kérdése a másik problémám ezzel az elvvel kapcsolatban. Az szép és jó, hogy elméletben mindenki egyenlő eséllyel és ugyanolyan lehetőségekkel rendelkezik, mégsem lehet mindenki sztárfocista, vagy világhírű zongorista a befektetett munkától függetlenül. De ne csak ilyen szélsőséges példákat nézzünk: Általános iskolában elég volt leírnom a leckét ahhoz, hogy 5-ös bizonyítványom legyen. Volt olyan osztálytársam, aki napi több órát tanult otthon, nagyon szorgalmas volt, külön tanárhoz járt, mégis csak 3-as eredményt tudott produkálni. Ezért gondolom, hogy az érdem alapján történő elosztás igazságossága sosem valósulhat meg. (A példa azt is jól mutatja, hogy az egyenlő bánásmód sem megoldás a társadalmi különbségekre. A különböző hátterű és igényű személyeknek más-másféle lehetőségeket kellene biztosítani ahhoz, hogy az egyenlő esélyek érvényre juthassanak.)
Teljesen igazad van, viszont én még azt is hozzá tenném hogy a szellemi munkán ésa tanuláson belül is vna ami értékeltebb és ami kevésbé értékeltebb. Vegyük például a mi jövendőbeli szakmánkat. Rengeteget kell tanulni érte és még csak nem is olyan szakma amit csak tanulással el lehet sajátítani és mégis rettentően alulfizetett és le is nézett szakma. És ez más pedagógusi tájékon így van, kivéve talán az egyetemi tanárokat akik tudomásom szerint azért nem rossz fizetést kapnak. A társadalom szemében a pedagógus egyre kevesebbet ér szerintem és ez nagyon nincs rendjén. Ha egy tanárnak jó tanulója van és az elér valami nagyobbat is akkor mindenki azt a valakit csodálja, pedig azért a csodálatból szerintem kijárna a tanárának vagy akár tanárainak is a tiszteletből.
Igazat adok Petrának. Szerintem nem igazságos az, hogy fele annyit keresnek azok az emberek, akik fizikai munkát végeznek, és azok, akik az irodában ülnek a dupláját. Persze nem lebecsülendő ez a munka sem, anya is egész nap az irodában ül, és agyon dolgozza magát. Szerintem az lenne az igazságos, hogyha megfizetnék a fizikai munkásokat is, mert sajnos úgy vettem észre, hogy egyre kevesebb jó szakember van, és ez valószínűleg azért van így, mert nem kapnak elég fizetést, és mindenki elmegy inkább informatikusnak, meg közgazdásznak. Nagyon tetszett a videó, amit az órán néztünk az igazságosságról. Jó példa volt a golfkocsis történet, és a bíróság megérdemelten döntött.
Én igazából nem értek ezekhez a dolgokhoz. Sajnos nem tudok olyan szép szakszavakat használni, mint a többiek. De azt látom, hogy az egész rendszer rossz. Valahova túl sok pénz jut (érthetetlen módon) és valahová pedig túl kevés. Mondok egy példát. A barátom zenész. Nemrég együtt lépett fel az egyik tehetségkutató döntősével. (Nevet direkt nem mondok. Nem mintha annyira számítana, de senkit sem szeretnék befolyásolni.) Ez az ember akkor elmondta, hogy egy fellépésért mennyit kap. A fellépés félplayback összesen fél órás. Ő erre a fél órára minimum (!!!) 140.000 Ft-ot kap. Ez az énekes eszméletlen tehetséges és világszínvonal, ahogy énekel, de ilyenkor elgondolkodom, hogy az én Anyukám egy havi munkáért nem kap 140.000 Ft-ot. Valahol, valakik ülnek a pénzen és elég furcsán osztják szét. Persze én ehhez nem értek. És nem is sajnálom senkitől, de az egész rendszer rossz. Óriási szakadék van a rétegek között. Én már most nagyon szeretnék dolgozni, de amikor munkát keresek, akkor mindig szerencsésnek érzem magam, hogy még tanulhatok. Nagyon szörnyűnek látom a helyzetet. Ha az embernek van egy átlagos diplomája, akkor sem veszik fel egy jó munkahelyre, mert még pályakezdő és tapasztalatlan. De akkor hogy legyen tapasztalt, ha alig kap munkát?! A végére itt egy videó. A napokban láttam. https://www.youtube.com/watch?v=i-BZ_sCRyEg
Nekem rémisztő, hogy akár bárkiből lehet hajléktalan. Más meg nem tudja eldönteni, hogy melyik luxusautót vegye meg. Az igazság szerintem megteremthetetlen.
A társadalom egyre jobban differenciálódik, ahogy Réka is írta, a középrétegek lecsúsznak, a szegénység elmélyül az alsó rétegekben, a gazdag rétegek pedig ebből nem igazán érzékelnek semmit. Abból a pénzből, amiből anno egy vacsorát tudtál kifizetni, most egy kenyérre elég. Olyan már a középrétegekben is egyre kevesebb van, hogy "jól élünk", egyre nagyobb áldozatokat kell hozni a megélhetés érdekében. A másik, amit még szerettem volna, hogy nem igazán összehasonlítható a szellemi és a fizikai munka. Mindkettőnek megvannak persze a hátrányai és előnyei, de egy szakmunkás nem biztos, hogy szívesen cserélne egy irodai dolgozóval, és az irodai dolgozó sem biztos, hogy szakmunkás szeretne lenni. A szellemi munka, az állandó figyelem, koncentráció legalább olyan kimerítő tud lenni, mint sok fizikai munka.
Ha valakinek a felmenői mondjuk érdem szerint sokat keres és ezzel együtt sok java is van az nem bűn. Megdolgozhatott azért a pénzért, amit majd az utódjainak tud adni, segíteni, támogatni tudná vele őket. Viszont, ha valaki jön az utódok korában, akik élvezik már az életet szüleik, felmenőik segítségével, mért lenne igazságos az hogy jön egy olyan törvény, hogy vissza a javakat? Lehet, hogy nem az utód dolgozott meg érte, de a felmenők pont ezt akarták elérni. Nem akarták ugyan azt az életet a gyerekeiknek, mint amilyen az övék volt. Nem minden szempontból jó küzdeni és előretörni mindenki nélkül csak a pénz, a jólét miatt. Melyik szülő akarná ezt a gyermekének? A kérdés valóban lehet valaki igazságos? Mindenki saját maga döntheti csak el. De ha mindenki maga dönti el, ország, világszerte neki mi az igazság,nem tudom létezik-e igazságosság.
Szerintem sincs olyan, hogy igazságosság. Alapból mindenkinek mást jelent ez a szó, máshogy képzeli el, más véleménye van róla stb. Véleményem szerint nem igazságos, hogy a szellemi munka és a kétkezi munka között ekkora különbség van. Főleg azzal nem értek egyet, hogy az úgynevezett sztárok (focista, énekes, színész) miért keresnek annyit amennyit. Csak azért, mert nekik egy olyan dologhoz van tehetségük, amivel a középpontba tudnak kerülni vagy amivel jobban tudnak érvényesülni, nem tartom igazságosnak, hogy mondjuk a fizetésük is akkora legyen amekkora. Egyik gimis osztálytársam bátyja focista, a válogatottban is játszik. És nem 100-200.000-et keres, hanem sokkal többet. Persze tehetséges meg minden, de én ezt nem tartom egyáltalán igazságosnak. Ilyen alapon, mert valaki nagyon ügyes ács, lehetne több százezres fizetése. Vagy akárkinek, mert mindenki tehetséges valamiben és mindenki jó valamiben.
Az igazságosság kérdésében, ahogy Szőllősi Gábor is mondta, a javak egyének közti IGAZSÁGOS elosztása lenne, és ennek kellene a helyes társadalmi értéknek lennie. Na már most Magyarországon ma nem ez az elv érvényesül, és erre a legnagyobb példa az egykulcsos adórendszer; a segélyek mértékének és minőségének elosztása. Eddig ezt nem is tudtam, csak Réka hozzászólása révén tudtam meg, hogy a munkanélküli segély 3 hónapra csökkent. Friss diplomásként is nehéz (majd hogy nem lehetetlen) munkát találni, és azoknak, akik valamilyen oknál fogva elveszítették munkájuk - nagy részüknek feltehetően már családja is van - nem tudom elképzelni, hogy 3 hónap alatt munkát találjon ma itthon, és tartsa el továbbra is családját. Úgy gondolom ez is nagyban hozzá járulhat ahhoz, hogy a mai családok kisebb gondolkodás után fogják mindenüket és elmennek külföldre, sokszor a bizonytalanba, mert azt még is biztosabbnak érzik, mint az itthoni helyzetet. Akkor kérdezem én, hol itt az igazságosság?!?
Teljes mértékben egyetértek az előttem szólókkal. Folyamatosan azt szajkózza a rendszer, hogy ez egy öregedő társadalom. Szülessen minél több gyerek, dolgozzanak minél többen. De hogyan dolgozhatnánk, ha minden munkahelyen előfeltétel az, hogy rendelkezzek tapasztalattal. Inkább felvesznek próbaidőre, mert addig sem kell adót fizetni utánam, vagy alkalmaznak 55-60 év körüli embereket - akik már sem fizikai sem szellemi munka terén nem bírnak úgy teljesíteni, mint ami az elvárt lenne- ahelyett hogy fiatalokkal töltenék fel a munkapiacot. Ezt sem tartom igazságosnak, sőt azt sem, hogy a család miatt az utódok örökölnek cégeket, semmi tudással, közük sincs ahhoz, hogyan kellene vezetni egy céget. Fürdenek a pénzben,úgy, hogy valaki ügyesebb, okosabb elvégzi helyettük a munkát, akiket ezért meg sem fizetnek. Szerintem a mostani világban sehol nem valósulhatna meg az igazságosság. Mindig voltak, vannak, lesznek olyanok, akik nem elégszenek meg azzal, hogy egyenlőek vagyunk. Mi emberek hatalommániásak vagyunk, szeretünk mások felett állni. Már csak az is bosszant ha "a szomszéd fűje zöldebb"!
Teljes mértékben egyetértek az előttem szólókkal. Folyamatosan azt szajkózza a rendszer, hogy ez egy öregedő társadalom. Szülessen minél több gyerek, dolgozzanak minél többen. De hogyan dolgozhatnánk, ha minden munkahelyen előfeltétel az, hogy rendelkezzek tapasztalattal. Inkább felvesznek próbaidőre, mert addig sem kell adót fizetni utánam, vagy alkalmaznak 55-60 év körüli embereket - akik már sem fizikai sem szellemi munka terén nem bírnak úgy teljesíteni, mint ami az elvárt lenne- ahelyett hogy fiatalokkal töltenék fel a munkapiacot. Ezt sem tartom igazságosnak, sőt azt sem, hogy a család miatt az utódok örökölnek cégeket, semmi tudással, közük sincs ahhoz, hogyan kellene vezetni egy céget. Fürdenek a pénzben,úgy, hogy valaki ügyesebb, okosabb elvégzi helyettük a munkát, akiket ezért meg sem fizetnek. Szerintem a mostani világban sehol nem valósulhatna meg az igazságosság. Mindig voltak, vannak, lesznek olyanok, akik nem elégszenek meg azzal, hogy egyenlőek vagyunk. Mi emberek hatalommániásak vagyunk, szeretünk mások felett állni. Már csak az is bosszant ha "a szomszéd fűje zöldebb"!
Igazad van! Mikor a párom munkát keresett (És fizikai munkát) alig talált, mert a legtöbb helyre az volt írva, hogy 1-2 év munkatapasztalattal. De hogy legyen munkatapasztalata az embernek, ha nem veszik fel sehova tapasztalat hiányában? És tényleg gyakran olyan idős, nyugdíjas embereket alkalmaznak, akik már igazából otthon pihennének, de még bemennek dolgozni, hogy ne unatkozzanak otthon.. és többet keresnek, mint egy fiatal ott dolgozó. Hogyan alkalmazhatnának új, friss munkásokat, ha nagyon sokan már addig dolgoznak az idősek közül míg rosszul nem lesznek, vagy kórházba nem kerülnek 80 évesen és rájönnek, hogy hát igen most már itt az ideje hogy pihenjek. Szerintem ez szomorú, és tényleg nem lehet eldönteni, hogy mi igazságos és mi nem.
Igazságosság...... véleményem szerint ilyen nincs. Valamilyen mértékben persze létezik.. de ha azt vesszük, hogy otthon a tesók között.. vagy az oviban a gyerekek között sem mindig sikerül igazságot tenni.. akkor, hogy várjuk el, hogy egy egész országban legyen?? Fizikai munka vs. szellemi: tényleg 'cinkes' ha valaki örököl apucitól egy céget, nem csinál semmit, mert nem ért hozzá.. mégis milliomos. Más meg megszakad.. télen-nyáron nyomja az 'ipart' és alig bír megélni. De ha valaki jó egy fizikai munkában..és van elég türelme, kitartsa, akkor szép lassacskán (nyilván nem egyik napról a másikra) csinálhat egy saját céget. Ott ő a főnök, de nem csak ül és fogalma sincs h mit csinál, hanem ért a dolgokhoz, átlátja a helyzetet, 'top on day'. Ilyen is van. És mind a kettő esetben az illető hülyére keresheti magát.. a második esetben, az elsővel ellentétben, beszélhetünk igazságosságról. Dolgozik, küzd.. és a végén ott a megérdemelt jólét. A diplomás dologhoz csak annyit mondanék, hogy nagyon sok az országban a diplomás munkanélküli. Tanulnak évekig.. és a végén munkanélküliek. Ha valaki dolgozik.. még ott is sok az olyan, aki nem a saját szakterületének megfelelően helyezkedik el.. de mivel nincs más választása.. muszáj. De ha ez a helyzet.. mégis mi a motivációjuk a fiataloknak..? Tanuljatok csak.. jó sokat.. aztán majd lehettek munkanélküliek?! juhííííí.. :/ Vagy inkább menjenek szakmát tanulni? (most már egyre több az ilyen.) De akkor megint megint visszaértünk oda.. hogy őket meg nem fizetik meg. Ez egy ördögi kör. Sok probléma.. sok a baj.. a rossz.. de reméljük, hogy majd lesz jobb. :) fő az optimizmus. ;)
Igen, ez bizony nagyon érdekes téma! Úgy gondolom, hogy az ember törheti a fejét rajta akár napokig is, de egyszerűen képtelenség egy olyan ,,verziót” találni, ami minden ember számára optimális lenne. Gondoljunk bele, ha az átlagon aluli fizetésű emberek keresetét növelnénk, akkor a jobb jövedelmezésű emberek szinte biztos, hogy hőbölögni fognak, hogy nekik is kell fizetésemelés (pl. ha mondjuk állami cégekről van szó…). Sokan erre azt mondják, hogy; ,,ááá, ez úgysem igaz, meg hogy de hogy is”, de ha a pénzről van szó, akkor az emberek jóvali többsége fejét veszti és minél többet és többet akar. Elég egyszerű abba belegondolni, hogy a gazdag emberek nagy része igen csak fukar, míg egy igazán becsületes ember szerényebb és ,,jobban bánik a pénzzel”. Az meg megint egy másik téma, hogy kinek, miként, mennyi munkanélküli segély jusson. Azt nagyon sajnálom, hogy a mai egyetemisták többsége külföldön szeretne munkát vállalni, meg is értem őket, meg nem is.
Nekem az a véleményem az igazságosságról, hogy meg vannak azok a mikrokörnyezeti szegmensek, ahol igen is lehet igazságosságról beszélni. Viszont, ha már makrokörnyezetről beszélünk, mint például egy országról, akkor az igazságosságnak a fogalma már nem teljesen érvényesül. Ha azt nézzük, hogy most a politikai pártoktól függetlenítsük magunkat, miért van az, hogy a nagy állami beruházásokat mindig olyanok nyerik meg, akik valamilyen kapcsolatban áll az épp tendert kiíró kormánnyal, és miért nem egy olyan cég nyeri meg, aki független, de lehet, hogy jobb munkát végezne akár költséghatékonyabban is. Vagy hol az igazságosság a mostani Ukrán-Orosz helyzetben? Úgy gondolom, hogy nagyon sok mindenbe lehetne ezt vizsgálni, de nem sokra mennénk vele. Az igazságosság fontos és szép dolog, de kár, hogy nincs.
Én szinte minden előttem szólóval egyet tudok érteni, a legtöbb gondolatomat az igazságossággal kapcsolatban elmondták már. A sportolós,zenélős dologban is teljesen egyet értek, a Brigivel is! Igazából nekem mindig az jut eszembe az igazságosságról, hogy ami valakinek igazságos, az másnak nem. Olyan mint valamilyen érem aminek két oldala van. Mindkét oldalon vannak emberek és ha az éremnek az egyik oldalán pozitív változás lesz, az a másik oldalra negatívat hoz. És valóban lehetne úgy felosztani az érem két oldalán lévőket, hogy aki pozitívat kap az mondjuk legyen nagyon szegény és aki emiatt negatívra kerül az meg legyen olyan gazdag, hogy meg se kottyanjon neki, de lássuk be az élet sose lehet tökéletesen igazságos. :/
Szerintem ez élet nem igazságos. Mindig arról gondoljuk azt hogy igazságos, ami számunkra kedvezőbb, optimálisabb vagy akár hasznunk van belőle. Ez szomorú de többnyire így van. Nehéz igazságot tenni akár miről is legyen szó, hiszen vannak olyan helyzetek amikor az egyik félnek jót teszünk, de a másikak ez miatt nem tudunk. Erre példa amit Barbi említett a beruházásokkal kapcsolatban. Itt nem igazán tudunk igazságosak lenni. Szerintem néha még a szülőknek is nehéz a gyermekei közt igazságot tenni nem hogy egy országban, vagy épp világ méretben. A munkavállalásra rátérve, én sem tartom jó dolognak, hogy a szakmunkások nincsenek kellően megbecsülve és rettentően elszomorít ha belegondolok, hogy az én korosztályom nagy része külföldön fog élni, szétszéledve és hogy mennyi család kényszerül arra, hogy szétszakadjon, mert itthon nem fizetik meg kellőképpen. De hogy reagáljak Petó véleményére is, meg sokan említették hogy a "sztárokat" hogy megfizetik, valamilyen szinten tőlünk függ, hiszen ők azért vannak úgy mond, hogy szórakoztassanak és amíg ilyen óriási kereslet van ezekre, addig a kínálat (zene, sport, fesztiválok, filmek.. ) is hatalmas lesz és egyértelmű hogy ha az emberek képesek nagy összegeket kiadni azért hogy elmehessenek egy foci meccsre, koncertre stb.. addig igen is nagy összegeket fognak érte kapni. Mindenki jó valamiben, csak van aki pénzt tud csinálni belőle és van aki nem. De valljuk be, a pénz mindenkinek kell és mindenki azon van, hogy a családjának biztosítsa a megélhetést és hogy a gyermekeinek majd jobb legyen. Mindenki igyekszik előrébb jutni és főként a saját érdekeit nézni ilyenkor, ebben az esetben pedig nehéz igazságosnak lenni.. A téma rettentően érdekes szerintem rengeteget tudnánk még erről beszélgetni. Remélem ha befejezzük a tervezett témákat, majd visszatérünk ezekre a kedvelt témákra és egy kicsit elidőzünk még :)
Igazságosság. Attól függ, milyen szemszögből nézzük. Egyet értek a többiek véleményével azzal kapcsolatban, hogy szinte lehetetlen igazságot tenni. Az jutott eszembe, hogy hogy tehetne igazságot egymás között két egymással egyenlő fél, hiszem mindketten emberek, ugyanazon a fejlettségi szinten állnak. (elméletileg, jelen esetben ne tegyünk különbséget a különböző vagyoni helyzet, iskolázottság, végzettség, intelligencia között) Hiszen nem tudják, nem tudjuk egészen kívülről szemlélni a problémát, átlátni azt olyan mértékben, mintha fölé tudnánk emelkedni. Talán egy példával érthetőbb, hogy mire szeretnék kilyukadni, ha állok egy labirintusban, ahol mindkét oldalról magas sövényfal vesz körül, nem tudok átlátni a falakon, csak egyenesen látok előre, egy kereszteződésnél nem tudhatom, melyik ösvény visz zsákutcába, melyik a célba. Ezzel ellentétben, ha a labirintus fölé tudnék emelkedni, máris átláthatnám a földről bonyolultnak tűnő rendszert.
Többnyire mindent elmondtak már előttem és egyet is értek. Szerintem az igazságosság, ez egy nagyon kényes téma. Akár ha arra gondolok, hogy majd két gyerek között az oviban igazságot kell tennem vagy ha az órán látott golfos videóra gondolok (ami mellesleg nagyon tetszett!). Mindenképpen nagyon nehéz úgy dönteni, hogy azt mindenki igazságosnak érezze. Minden ember más, más a gondolkodásunk, a neveltetésünk, másban hiszünk...lehetnek közöttünk persze hasonlóságok, de biztos, hogy lesz olyan dolog amiben nem értünk majd egyet. Ez is közrejátszik abban, hogy ki mit érez igazságosnak.
Ami pedig a friss diplomások munkába állását illeti. Ez is egy nagyon nehéz dolog manapság. Egyre több ismerősöm van, aki kimegy inkább külföldre dolgozni vagy másodállást vállal külföldön. Ha nem a fizetése növelése érdekében, akkor meg azért mert itthon egyszerűen nincs esélye a diplomájához mért munkát megkapni vagy egyáltalán nem is szerez állást. Nem egyszer elgondolkodtam én is a jövőn, hogy ha ez így megy tovább én mihez kezdek majd? Végülis jól tudok angolul, vállalhatnék munkát én is külföldön, annak ellenére, hogy én mindig is itthon akartam dolgozni. Az ismerőseim közül is, akikkel beszéltem erről a témáról, azt mondták: Nyilván nincs rossz dolguk kint, de sokkal szívesebben lennének otthon, közel a családhoz, barátokhoz...nem könnyű új életet kezdeni máshol és ha nem lettek volna rákényszerítve nem is mentek volna. A másik példám viszont az, hogy Apukám orvos és múltkor, mikor nála jártam egyszerűen nem láttam 40-nél fiatalabb dolgozókat (kivéve a gyakornokokat). Apa azt mondta, hogy az a szokás a fiatal, frissen végzet orvosok körében, hogy ide jönnek, begyakorolják a szakmát, ellesik a hasznos dolgokat tőlük, majd lelépnek külföldre. Szerintem ez nagyon szomorú és tudom, hogy az én apámat sem fizetik meg rendesen és teljesen megértem azokat is, akik külföldre mennek (mondom én is gondolkodtam már rajta); de valamikor el kell kezdődnie egy pozitív irányú változásnak ebben a témában és én reménykedem, hogy még lehet jobb ez a helyzet!
Egyet értek azokkal a gondolatokkal, hogy mindenki a saját igazságosságát tartja az igazinak. Nyilvánvaló, hogyha valakinek adnak, mástól elvesznek.
Az igazságossággal kapcsolatban nagyon tetszik Platón államelméletének az a pontja, hogy nagyon bölcs embereknek kellene legfelül lenniük, akik végső soron a fő döntéseket hozzák. Azzal pl. már nem értek egyet, hogy a filozófusok a legbölcsebb emberek, hiszen a gyakorlati dolgokhoz lehet, semennyire sem értenek. Azonban szerintem egy törvényekkel már eleve kialakított rendű demokráciában is nagy szerepe lehet bölcs vezetőknek, akik nem a saját érdekeiket tartják szem előtt és átlátják a társadalom egészét. (Elnézve a magyar politika szereplőit, nincs olyan, aki ne a saját malmára hajtaná a vizet, vagy akit a hatalom ne részegítene meg, úgyhogy ez is csak egy utópisztikus elképzelés)
Hogy én hogyan tennék igazságot Magyarországon, azt nem tudom, eleve képtelen feladat. Az biztos, hogy a szegényeknek, az utcán, a rossz körülmények között élőknek tudást adnék, jó példát és lehetőségeket.
Szerintem az ha az igazságról és az igazságos ítélkezésről és elosztásról beszélünk, akkor az ember egy utópisztikus, tökéletes világképet akar kialakítani, viszont ez kivitelezhetetlen véleményem szerint. A Legtöbb ember ha dönt akkor azt valamilyen részben biztos befolyásolja hogy neki mi lenne a jó ma Magyarországon talán az a legnagyobb probléma, hogy a legfontosabb dolgokban döntő embereknek nagyon befolyásolja a döntését a személyes haszon. Más országokban sem szentek kormányoznak ezzel szerintem mindenki egyet tud érteni, viszont egy nagyobb csuporból több ember tud nyalakodni és többet.
Véleményem szerint a differencia-elv Magyarországon nem igazán működik,mert a szociális háló nem működik kellőképpen. Például a munkanélküli segélyt is lecsökkentették 1 évről három hónapra. A szociális háló intézményrendszeréből az állam egyre jobban kivonult,ezt a tevékenységet ráhagyta a civil és vallási szervezetekre.(Pl. alapítványok ). Ezáltal a társadalom polarizálódik .Ennek hatására a a szegények még szegényebbé válnak,sok lesz a munkanélküli és a hajléktalan,a középréteg is csúszik le,lassan el is tűnik. Sokan rákényszerülnek arra,hogy a képességük és végzettségüknek nem megfelelő munkát is elvállaljanak.
VálaszTörlésMagyarországon a szociális hálóban rengeteg probléma van. Ha Réka felvetését nézzük a vallási felekezetek között is sajnálatos módon találunk olyat amely kirekesztő, lásd.:Ritók Nóra http://www.tani-tani.info/102_lritok ; de nem csak ez a probléma sőt ha naiv vagyok talán ez a kivétel. A félelem a nagy probléma. Fél a védőnő jelenteni mert ha jelent megverik vagy szidják , fél a szülő , hogy ő rossz szülőnek lesz titulálva és mi az, hogy nincs munkája és nem tudja megteremteni a feltételeket és egyébként is minek annyi gyerek?vagy egyáltalán gyerek?, fél a politikus is hiszen mi az , hogy nem tetszik az új-rendszer? na nehogymár valahová kikerüljön a negatív hír, itt minden jó és mindenki kussoljon.Napestig lehetne sorolni a gondokat. A megvásárolt szavazatot amiért kenyér és megalázkodás a bér vagy jobb esetben malac, hiszen az ADOMÁNY!A gyermekéhezés valóban nagy, ezt én az unicefnél eltöltött munkám alatt már régen tudom. Igazságosságot teremteni nem lehet, egyéni milliós igényeket kielégíteni szintén utopisztikus volna, de egyfajta kompromisszumos lehetőség biztosan van, csak tenni kéne érte. Először is kiállni és felvállalni a véleményünket, anélkül, hogy félnénk. :)
VálaszTörlésA javak érdem alapján történő elosztása: A "ki mennyit tesz le az asztalra" elv alapján működne. Ezzel azért nem értek egyet, mert ez nem függ össze a befektetett munkával. A szellemi munka nagyobb presztízzsel bír a társadalom szemében, mint a kétkezi munka. Ezért itt megkérdőjeleződik az igazságosság elve. Kiválthatja-e a többéves tanulás, a napi tízórás robotot?
VálaszTörlésA tehetség kérdése a másik problémám ezzel az elvvel kapcsolatban. Az szép és jó, hogy elméletben mindenki egyenlő eséllyel és ugyanolyan lehetőségekkel rendelkezik, mégsem lehet mindenki sztárfocista, vagy világhírű zongorista a befektetett munkától függetlenül. De ne csak ilyen szélsőséges példákat nézzünk: Általános iskolában elég volt leírnom a leckét ahhoz, hogy 5-ös bizonyítványom legyen. Volt olyan osztálytársam, aki napi több órát tanult otthon, nagyon szorgalmas volt, külön tanárhoz járt, mégis csak 3-as eredményt tudott produkálni. Ezért gondolom, hogy az érdem alapján történő elosztás igazságossága sosem valósulhat meg.
(A példa azt is jól mutatja, hogy az egyenlő bánásmód sem megoldás a társadalmi különbségekre. A különböző hátterű és igényű személyeknek más-másféle lehetőségeket kellene biztosítani ahhoz, hogy az egyenlő esélyek érvényre juthassanak.)
Teljesen igazad van, viszont én még azt is hozzá tenném hogy a szellemi munkán ésa tanuláson belül is vna ami értékeltebb és ami kevésbé értékeltebb. Vegyük például a mi jövendőbeli szakmánkat. Rengeteget kell tanulni érte és még csak nem is olyan szakma amit csak tanulással el lehet sajátítani és mégis rettentően alulfizetett és le is nézett szakma. És ez más pedagógusi tájékon így van, kivéve talán az egyetemi tanárokat akik tudomásom szerint azért nem rossz fizetést kapnak. A társadalom szemében a pedagógus egyre kevesebbet ér szerintem és ez nagyon nincs rendjén. Ha egy tanárnak jó tanulója van és az elér valami nagyobbat is akkor mindenki azt a valakit csodálja, pedig azért a csodálatból szerintem kijárna a tanárának vagy akár tanárainak is a tiszteletből.
TörlésIgazat adok Petrának. Szerintem nem igazságos az, hogy fele annyit keresnek azok az emberek, akik fizikai munkát végeznek, és azok, akik az irodában ülnek a dupláját. Persze nem lebecsülendő ez a munka sem, anya is egész nap az irodában ül, és agyon dolgozza magát. Szerintem az lenne az igazságos, hogyha megfizetnék a fizikai munkásokat is, mert sajnos úgy vettem észre, hogy egyre kevesebb jó szakember van, és ez valószínűleg azért van így, mert nem kapnak elég fizetést, és mindenki elmegy inkább informatikusnak, meg közgazdásznak.
VálaszTörlésNagyon tetszett a videó, amit az órán néztünk az igazságosságról. Jó példa volt a golfkocsis történet, és a bíróság megérdemelten döntött.
Én igazából nem értek ezekhez a dolgokhoz. Sajnos nem tudok olyan szép szakszavakat használni, mint a többiek. De azt látom, hogy az egész rendszer rossz. Valahova túl sok pénz jut (érthetetlen módon) és valahová pedig túl kevés.
VálaszTörlésMondok egy példát. A barátom zenész. Nemrég együtt lépett fel az egyik tehetségkutató döntősével. (Nevet direkt nem mondok. Nem mintha annyira számítana, de senkit sem szeretnék befolyásolni.) Ez az ember akkor elmondta, hogy egy fellépésért mennyit kap. A fellépés félplayback összesen fél órás. Ő erre a fél órára minimum (!!!) 140.000 Ft-ot kap. Ez az énekes eszméletlen tehetséges és világszínvonal, ahogy énekel, de ilyenkor elgondolkodom, hogy az én Anyukám egy havi munkáért nem kap 140.000 Ft-ot. Valahol, valakik ülnek a pénzen és elég furcsán osztják szét. Persze én ehhez nem értek. És nem is sajnálom senkitől, de az egész rendszer rossz. Óriási szakadék van a rétegek között.
Én már most nagyon szeretnék dolgozni, de amikor munkát keresek, akkor mindig szerencsésnek érzem magam, hogy még tanulhatok. Nagyon szörnyűnek látom a helyzetet. Ha az embernek van egy átlagos diplomája, akkor sem veszik fel egy jó munkahelyre, mert még pályakezdő és tapasztalatlan. De akkor hogy legyen tapasztalt, ha alig kap munkát?!
A végére itt egy videó. A napokban láttam.
https://www.youtube.com/watch?v=i-BZ_sCRyEg
Nekem rémisztő, hogy akár bárkiből lehet hajléktalan. Más meg nem tudja eldönteni, hogy melyik luxusautót vegye meg. Az igazság szerintem megteremthetetlen.
A társadalom egyre jobban differenciálódik, ahogy Réka is írta, a középrétegek lecsúsznak, a szegénység elmélyül az alsó rétegekben, a gazdag rétegek pedig ebből nem igazán érzékelnek semmit. Abból a pénzből, amiből anno egy vacsorát tudtál kifizetni, most egy kenyérre elég. Olyan már a középrétegekben is egyre kevesebb van, hogy "jól élünk", egyre nagyobb áldozatokat kell hozni a megélhetés érdekében.
VálaszTörlésA másik, amit még szerettem volna, hogy nem igazán összehasonlítható a szellemi és a fizikai munka. Mindkettőnek megvannak persze a hátrányai és előnyei, de egy szakmunkás nem biztos, hogy szívesen cserélne egy irodai dolgozóval, és az irodai dolgozó sem biztos, hogy szakmunkás szeretne lenni. A szellemi munka, az állandó figyelem, koncentráció legalább olyan kimerítő tud lenni, mint sok fizikai munka.
Ha valakinek a felmenői mondjuk érdem szerint sokat keres és ezzel együtt sok java is van az nem bűn. Megdolgozhatott azért a pénzért, amit majd az utódjainak tud adni, segíteni, támogatni tudná vele őket. Viszont, ha valaki jön az utódok korában, akik élvezik már az életet szüleik, felmenőik segítségével, mért lenne igazságos az hogy jön egy olyan törvény, hogy vissza a javakat? Lehet, hogy nem az utód dolgozott meg érte, de a felmenők pont ezt akarták elérni. Nem akarták ugyan azt az életet a gyerekeiknek, mint amilyen az övék volt. Nem minden szempontból jó küzdeni és előretörni mindenki nélkül csak a pénz, a jólét miatt. Melyik szülő akarná ezt a gyermekének? A kérdés valóban lehet valaki igazságos? Mindenki saját maga döntheti csak el. De ha mindenki maga dönti el, ország, világszerte neki mi az igazság,nem tudom létezik-e igazságosság.
VálaszTörlésSzerintem sincs olyan, hogy igazságosság. Alapból mindenkinek mást jelent ez a szó, máshogy képzeli el, más véleménye van róla stb. Véleményem szerint nem igazságos, hogy a szellemi munka és a kétkezi munka között ekkora különbség van. Főleg azzal nem értek egyet, hogy az úgynevezett sztárok (focista, énekes, színész) miért keresnek annyit amennyit. Csak azért, mert nekik egy olyan dologhoz van tehetségük, amivel a középpontba tudnak kerülni vagy amivel jobban tudnak érvényesülni, nem tartom igazságosnak, hogy mondjuk a fizetésük is akkora legyen amekkora. Egyik gimis osztálytársam bátyja focista, a válogatottban is játszik. És nem 100-200.000-et keres, hanem sokkal többet. Persze tehetséges meg minden, de én ezt nem tartom egyáltalán igazságosnak. Ilyen alapon, mert valaki nagyon ügyes ács, lehetne több százezres fizetése. Vagy akárkinek, mert mindenki tehetséges valamiben és mindenki jó valamiben.
VálaszTörlésAz igazságosság kérdésében, ahogy Szőllősi Gábor is mondta, a javak egyének közti IGAZSÁGOS elosztása lenne, és ennek kellene a helyes társadalmi értéknek lennie. Na már most Magyarországon ma nem ez az elv érvényesül, és erre a legnagyobb példa az egykulcsos adórendszer; a segélyek mértékének és minőségének elosztása. Eddig ezt nem is tudtam, csak Réka hozzászólása révén tudtam meg, hogy a munkanélküli segély 3 hónapra csökkent. Friss diplomásként is nehéz (majd hogy nem lehetetlen) munkát találni, és azoknak, akik valamilyen oknál fogva elveszítették munkájuk - nagy részüknek feltehetően már családja is van - nem tudom elképzelni, hogy 3 hónap alatt munkát találjon ma itthon, és tartsa el továbbra is családját. Úgy gondolom ez is nagyban hozzá járulhat ahhoz, hogy a mai családok kisebb gondolkodás után fogják mindenüket és elmennek külföldre, sokszor a bizonytalanba, mert azt még is biztosabbnak érzik, mint az itthoni helyzetet. Akkor kérdezem én, hol itt az igazságosság?!?
VálaszTörlésTeljes mértékben egyetértek az előttem szólókkal.
VálaszTörlésFolyamatosan azt szajkózza a rendszer, hogy ez egy öregedő társadalom. Szülessen minél több gyerek, dolgozzanak minél többen. De hogyan dolgozhatnánk, ha minden munkahelyen előfeltétel az, hogy rendelkezzek tapasztalattal. Inkább felvesznek próbaidőre, mert addig sem kell adót fizetni utánam, vagy alkalmaznak 55-60 év körüli embereket - akik már sem fizikai sem szellemi munka terén nem bírnak úgy teljesíteni, mint ami az elvárt lenne- ahelyett hogy fiatalokkal töltenék fel a munkapiacot. Ezt sem tartom igazságosnak, sőt azt sem, hogy a család miatt az utódok örökölnek cégeket, semmi tudással, közük sincs ahhoz, hogyan kellene vezetni egy céget. Fürdenek a pénzben,úgy, hogy valaki ügyesebb, okosabb elvégzi helyettük a munkát, akiket ezért meg sem fizetnek. Szerintem a mostani világban sehol nem valósulhatna meg az igazságosság. Mindig voltak, vannak, lesznek olyanok, akik nem elégszenek meg azzal, hogy egyenlőek vagyunk. Mi emberek hatalommániásak vagyunk, szeretünk mások felett állni. Már csak az is bosszant ha "a szomszéd fűje zöldebb"!
Teljes mértékben egyetértek az előttem szólókkal.
VálaszTörlésFolyamatosan azt szajkózza a rendszer, hogy ez egy öregedő társadalom. Szülessen minél több gyerek, dolgozzanak minél többen. De hogyan dolgozhatnánk, ha minden munkahelyen előfeltétel az, hogy rendelkezzek tapasztalattal. Inkább felvesznek próbaidőre, mert addig sem kell adót fizetni utánam, vagy alkalmaznak 55-60 év körüli embereket - akik már sem fizikai sem szellemi munka terén nem bírnak úgy teljesíteni, mint ami az elvárt lenne- ahelyett hogy fiatalokkal töltenék fel a munkapiacot. Ezt sem tartom igazságosnak, sőt azt sem, hogy a család miatt az utódok örökölnek cégeket, semmi tudással, közük sincs ahhoz, hogyan kellene vezetni egy céget. Fürdenek a pénzben,úgy, hogy valaki ügyesebb, okosabb elvégzi helyettük a munkát, akiket ezért meg sem fizetnek. Szerintem a mostani világban sehol nem valósulhatna meg az igazságosság. Mindig voltak, vannak, lesznek olyanok, akik nem elégszenek meg azzal, hogy egyenlőek vagyunk. Mi emberek hatalommániásak vagyunk, szeretünk mások felett állni. Már csak az is bosszant ha "a szomszéd fűje zöldebb"!
Igazad van! Mikor a párom munkát keresett (És fizikai munkát) alig talált, mert a legtöbb helyre az volt írva, hogy 1-2 év munkatapasztalattal. De hogy legyen munkatapasztalata az embernek, ha nem veszik fel sehova tapasztalat hiányában? És tényleg gyakran olyan idős, nyugdíjas embereket alkalmaznak, akik már igazából otthon pihennének, de még bemennek dolgozni, hogy ne unatkozzanak otthon.. és többet keresnek, mint egy fiatal ott dolgozó. Hogyan alkalmazhatnának új, friss munkásokat, ha nagyon sokan már addig dolgoznak az idősek közül míg rosszul nem lesznek, vagy kórházba nem kerülnek 80 évesen és rájönnek, hogy hát igen most már itt az ideje hogy pihenjek. Szerintem ez szomorú, és tényleg nem lehet eldönteni, hogy mi igazságos és mi nem.
TörlésIgazságosság...... véleményem szerint ilyen nincs. Valamilyen mértékben persze létezik.. de ha azt vesszük, hogy otthon a tesók között.. vagy az oviban a gyerekek között sem mindig sikerül igazságot tenni.. akkor, hogy várjuk el, hogy egy egész országban legyen??
VálaszTörlésFizikai munka vs. szellemi: tényleg 'cinkes' ha valaki örököl apucitól egy céget, nem csinál semmit, mert nem ért hozzá.. mégis milliomos. Más meg megszakad.. télen-nyáron nyomja az 'ipart' és alig bír megélni. De ha valaki jó egy fizikai munkában..és van elég türelme, kitartsa, akkor szép lassacskán (nyilván nem egyik napról a másikra) csinálhat egy saját céget. Ott ő a főnök, de nem csak ül és fogalma sincs h mit csinál, hanem ért a dolgokhoz, átlátja a helyzetet, 'top on day'. Ilyen is van. És mind a kettő esetben az illető hülyére keresheti magát.. a második esetben, az elsővel ellentétben, beszélhetünk igazságosságról. Dolgozik, küzd.. és a végén ott a megérdemelt jólét.
A diplomás dologhoz csak annyit mondanék, hogy nagyon sok az országban a diplomás munkanélküli. Tanulnak évekig.. és a végén munkanélküliek. Ha valaki dolgozik.. még ott is sok az olyan, aki nem a saját szakterületének megfelelően helyezkedik el.. de mivel nincs más választása.. muszáj. De ha ez a helyzet.. mégis mi a motivációjuk a fiataloknak..? Tanuljatok csak.. jó sokat.. aztán majd lehettek munkanélküliek?! juhííííí.. :/ Vagy inkább menjenek szakmát tanulni? (most már egyre több az ilyen.) De akkor megint megint visszaértünk oda.. hogy őket meg nem fizetik meg. Ez egy ördögi kör.
Sok probléma.. sok a baj.. a rossz.. de reméljük, hogy majd lesz jobb. :) fő az optimizmus. ;)
Igen, ez bizony nagyon érdekes téma!
VálaszTörlésÚgy gondolom, hogy az ember törheti a fejét rajta akár napokig is, de egyszerűen képtelenség egy olyan ,,verziót” találni, ami minden ember számára optimális lenne.
Gondoljunk bele, ha az átlagon aluli fizetésű emberek keresetét növelnénk, akkor a jobb jövedelmezésű emberek szinte biztos, hogy hőbölögni fognak, hogy nekik is kell fizetésemelés (pl. ha mondjuk állami cégekről van szó…). Sokan erre azt mondják, hogy; ,,ááá, ez úgysem igaz, meg hogy de hogy is”, de ha a pénzről van szó, akkor az emberek jóvali többsége fejét veszti és minél többet és többet akar. Elég egyszerű abba belegondolni, hogy a gazdag emberek nagy része igen csak fukar, míg egy igazán becsületes ember szerényebb és ,,jobban bánik a pénzzel”.
Az meg megint egy másik téma, hogy kinek, miként, mennyi munkanélküli segély jusson.
Azt nagyon sajnálom, hogy a mai egyetemisták többsége külföldön szeretne munkát vállalni, meg is értem őket, meg nem is.
Nekem az a véleményem az igazságosságról, hogy meg vannak azok a mikrokörnyezeti szegmensek, ahol igen is lehet igazságosságról beszélni. Viszont, ha már makrokörnyezetről beszélünk, mint például egy országról, akkor az igazságosságnak a fogalma már nem teljesen érvényesül. Ha azt nézzük, hogy most a politikai pártoktól függetlenítsük magunkat, miért van az, hogy a nagy állami beruházásokat mindig olyanok nyerik meg, akik valamilyen kapcsolatban áll az épp tendert kiíró kormánnyal, és miért nem egy olyan cég nyeri meg, aki független, de lehet, hogy jobb munkát végezne akár költséghatékonyabban is. Vagy hol az igazságosság a mostani Ukrán-Orosz helyzetben? Úgy gondolom, hogy nagyon sok mindenbe lehetne ezt vizsgálni, de nem sokra mennénk vele. Az igazságosság fontos és szép dolog, de kár, hogy nincs.
VálaszTörlésÉn szinte minden előttem szólóval egyet tudok érteni, a legtöbb gondolatomat az igazságossággal kapcsolatban elmondták már. A sportolós,zenélős dologban is teljesen egyet értek, a Brigivel is! Igazából nekem mindig az jut eszembe az igazságosságról, hogy ami valakinek igazságos, az másnak nem. Olyan mint valamilyen érem aminek két oldala van. Mindkét oldalon vannak emberek és ha az éremnek az egyik oldalán pozitív változás lesz, az a másik oldalra negatívat hoz. És valóban lehetne úgy felosztani az érem két oldalán lévőket, hogy aki pozitívat kap az mondjuk legyen nagyon szegény és aki emiatt negatívra kerül az meg legyen olyan gazdag, hogy meg se kottyanjon neki, de lássuk be az élet sose lehet tökéletesen igazságos. :/
VálaszTörlésSzerintem ez élet nem igazságos. Mindig arról gondoljuk azt hogy igazságos, ami számunkra kedvezőbb, optimálisabb vagy akár hasznunk van belőle. Ez szomorú de többnyire így van. Nehéz igazságot tenni akár miről is legyen szó, hiszen vannak olyan helyzetek amikor az egyik félnek jót teszünk, de a másikak ez miatt nem tudunk. Erre példa amit Barbi említett a beruházásokkal kapcsolatban. Itt nem igazán tudunk igazságosak lenni. Szerintem néha még a szülőknek is nehéz a gyermekei közt igazságot tenni nem hogy egy országban, vagy épp világ méretben.
VálaszTörlésA munkavállalásra rátérve, én sem tartom jó dolognak, hogy a szakmunkások nincsenek kellően megbecsülve és rettentően elszomorít ha belegondolok, hogy az én korosztályom nagy része külföldön fog élni, szétszéledve és hogy mennyi család kényszerül arra, hogy szétszakadjon, mert itthon nem fizetik meg kellőképpen.
De hogy reagáljak Petó véleményére is, meg sokan említették hogy a "sztárokat" hogy megfizetik, valamilyen szinten tőlünk függ, hiszen ők azért vannak úgy mond, hogy szórakoztassanak és amíg ilyen óriási kereslet van ezekre, addig a kínálat (zene, sport, fesztiválok, filmek.. ) is hatalmas lesz és egyértelmű hogy ha az emberek képesek nagy összegeket kiadni azért hogy elmehessenek egy foci meccsre, koncertre stb.. addig igen is nagy összegeket fognak érte kapni.
Mindenki jó valamiben, csak van aki pénzt tud csinálni belőle és van aki nem. De valljuk be, a pénz mindenkinek kell és mindenki azon van, hogy a családjának biztosítsa a megélhetést és hogy a gyermekeinek majd jobb legyen. Mindenki igyekszik előrébb jutni és főként a saját érdekeit nézni ilyenkor, ebben az esetben pedig nehéz igazságosnak lenni..
A téma rettentően érdekes szerintem rengeteget tudnánk még erről beszélgetni. Remélem ha befejezzük a tervezett témákat, majd visszatérünk ezekre a kedvelt témákra és egy kicsit elidőzünk még :)
Igazságosság. Attól függ, milyen szemszögből nézzük. Egyet értek a többiek véleményével azzal kapcsolatban, hogy szinte lehetetlen igazságot tenni. Az jutott eszembe, hogy hogy tehetne igazságot egymás között két egymással egyenlő fél, hiszem mindketten emberek, ugyanazon a fejlettségi szinten állnak. (elméletileg, jelen esetben ne tegyünk különbséget a különböző vagyoni helyzet, iskolázottság, végzettség, intelligencia között) Hiszen nem tudják, nem tudjuk egészen kívülről szemlélni a problémát, átlátni azt olyan mértékben, mintha fölé tudnánk emelkedni. Talán egy példával érthetőbb, hogy mire szeretnék kilyukadni, ha állok egy labirintusban, ahol mindkét oldalról magas sövényfal vesz körül, nem tudok átlátni a falakon, csak egyenesen látok előre, egy kereszteződésnél nem tudhatom, melyik ösvény visz zsákutcába, melyik a célba. Ezzel ellentétben, ha a labirintus fölé tudnék emelkedni, máris átláthatnám a földről bonyolultnak tűnő rendszert.
VálaszTörlésTöbbnyire mindent elmondtak már előttem és egyet is értek. Szerintem az igazságosság, ez egy nagyon kényes téma. Akár ha arra gondolok, hogy majd két gyerek között az oviban igazságot kell tennem vagy ha az órán látott golfos videóra gondolok (ami mellesleg nagyon tetszett!). Mindenképpen nagyon nehéz úgy dönteni, hogy azt mindenki igazságosnak érezze. Minden ember más, más a gondolkodásunk, a neveltetésünk, másban hiszünk...lehetnek közöttünk persze hasonlóságok, de biztos, hogy lesz olyan dolog amiben nem értünk majd egyet. Ez is közrejátszik abban, hogy ki mit érez igazságosnak.
VálaszTörlésAmi pedig a friss diplomások munkába állását illeti. Ez is egy nagyon nehéz dolog manapság. Egyre több ismerősöm van, aki kimegy inkább külföldre dolgozni vagy másodállást vállal külföldön. Ha nem a fizetése növelése érdekében, akkor meg azért mert itthon egyszerűen nincs esélye a diplomájához mért munkát megkapni vagy egyáltalán nem is szerez állást. Nem egyszer elgondolkodtam én is a jövőn, hogy ha ez így megy tovább én mihez kezdek majd? Végülis jól tudok angolul, vállalhatnék munkát én is külföldön, annak ellenére, hogy én mindig is itthon akartam dolgozni. Az ismerőseim közül is, akikkel beszéltem erről a témáról, azt mondták: Nyilván nincs rossz dolguk kint, de sokkal szívesebben lennének otthon, közel a családhoz, barátokhoz...nem könnyű új életet kezdeni máshol és ha nem lettek volna rákényszerítve nem is mentek volna.
A másik példám viszont az, hogy Apukám orvos és múltkor, mikor nála jártam egyszerűen nem láttam 40-nél fiatalabb dolgozókat (kivéve a gyakornokokat). Apa azt mondta, hogy az a szokás a fiatal, frissen végzet orvosok körében, hogy ide jönnek, begyakorolják a szakmát, ellesik a hasznos dolgokat tőlük, majd lelépnek külföldre. Szerintem ez nagyon szomorú és tudom, hogy az én apámat sem fizetik meg rendesen és teljesen megértem azokat is, akik külföldre mennek (mondom én is gondolkodtam már rajta); de valamikor el kell kezdődnie egy pozitív irányú változásnak ebben a témában és én reménykedem, hogy még lehet jobb ez a helyzet!
Egyet értek azokkal a gondolatokkal, hogy mindenki a saját igazságosságát tartja az igazinak. Nyilvánvaló, hogyha valakinek adnak, mástól elvesznek.
VálaszTörlésAz igazságossággal kapcsolatban nagyon tetszik Platón államelméletének az a pontja, hogy nagyon bölcs embereknek kellene legfelül lenniük, akik végső soron a fő döntéseket hozzák.
Azzal pl. már nem értek egyet, hogy a filozófusok a legbölcsebb emberek, hiszen a gyakorlati dolgokhoz lehet, semennyire sem értenek.
Azonban szerintem egy törvényekkel már eleve kialakított rendű demokráciában is nagy szerepe lehet bölcs vezetőknek, akik nem a saját érdekeiket tartják szem előtt és átlátják a társadalom egészét. (Elnézve a magyar politika szereplőit, nincs olyan, aki ne a saját malmára hajtaná a vizet, vagy akit a hatalom ne részegítene meg, úgyhogy ez is csak egy utópisztikus elképzelés)
Hogy én hogyan tennék igazságot Magyarországon, azt nem tudom, eleve képtelen feladat. Az biztos, hogy a szegényeknek, az utcán, a rossz körülmények között élőknek tudást adnék, jó példát és lehetőségeket.
Szerintem az ha az igazságról és az igazságos ítélkezésről és elosztásról beszélünk, akkor az ember egy utópisztikus, tökéletes világképet akar kialakítani, viszont ez kivitelezhetetlen véleményem szerint. A Legtöbb ember ha dönt akkor azt valamilyen részben biztos befolyásolja hogy neki mi lenne a jó ma Magyarországon talán az a legnagyobb probléma, hogy a legfontosabb dolgokban döntő embereknek nagyon befolyásolja a döntését a személyes haszon. Más országokban sem szentek kormányoznak ezzel szerintem mindenki egyet tud érteni, viszont egy nagyobb csuporból több ember tud nyalakodni és többet.
VálaszTörlés